A Skrall birodalom

1.
Tuma ijedten �bredt. Az alv�s j�t tett neki, �m a vele j�r� �lmok egy�ltal�n nem hatottak r� nyugtat�an. Fel�lt h�t a s�t�t term�ben, �s kitekintett az ablak�n Bara Magna csillagf�nyes �gboltj�ra.
R� sosem voltak jellemz�ek a m�ly gondolatok, a k�telyek vagy az elm�lked�s. A Skrall t�rsadalomban – a term�szetb�l ered�en vez�reknek �s �d�z harcosoknak sz�nt n�pben – elfoglalt oszt�lya nem helyezett nagy hangs�lyt semminem� eszmefuttat�sra. Az �let�k egyszer� alapokra �p�lt: el�rehaladni, h�d�tani, biztos�tani a zs�km�nyt, azt�n tov�bbmenni. Pontosan ez tette a Skrallt oly rettegett harcosokk� a nagy h�bor� sor�n, �s seg�tett nekik egy t�rzsk�nt �tv�szelni a Sz�tt�r�st.
Miut�n a glob�lis m�ret� katasztr�fa elszak�totta �ket otthonukt�l, a Skrall elhat�rozta, lakhat�v� teszi a f�ldet, ahov� ragadtak – a Feketet�ske-hegys�gt�l �szakra fekv�, vulkanikus, instabil �s veszedelmes ter�letet. Noha p�r t�rs�g felt�rk�pez�se m�g t�bb t�zezer �v eltelt�vel is t�ls�gosan vesz�lyesnek bizonyult sz�mukra, vitathatatlan uralmat alak�tottak ki.
Azt�n minden megv�ltozott. Harcosok egy �j faja jelent meg: cs�ndes, hal�los alakv�lt�k, akik a puszta leveg�b�l csaptak le, miel�tt ism�t elt�ntek volna. Tucatsz�m hullottak a Skrallok, ak�rcsak Tuma oszt�ly�nak tagjai, m�gnem egyed�l maradt, hogy a t�rzs �l�re �lljon. Hab�r ellentmondott term�szet�nek, Tuma v�g�l is �sszegy�jt�tte a Skrall sereget meg a szikla Agorit, �s elvezette �ket d�lre a Feketet�sk�kt�l, �j ter�letek �s a biztons�g fel�.
Tuma felkelt, �s kis�t�lt kunyh�j�b�l. Roxtus v�ros�ban m�g az �jszaka k�zep�n is nagy volt a j�v�s-men�s. A Skrall osztagok folyamatos mozg�sban voltak, �s a kapukn�l csontvad�szok jelentek meg eladnival� Glatorian �s Vorox foglyokkal. A sivatagban �sszeszedett Agori rabok kem�nyen dolgoztak az �j falak fel�ll�t�s�n �s a Skrall v�rtezet meg fegyverek jav�t�s�n. A munka sosem �llt meg… Tuma tudta, hogy nem szabad meg�llnia.
Sz�mos dolgot megtanult az ut�bbi csat�k sor�n, amikor a viaskod�s az �tveszt�-medenc�t�l eg�sz a Skrall t�bor sz�v�ig tombolt. N�pe sosem telt be a ter�let�vel, a v�delmei fejletts�g�vel, �s h�d�t��tjuk alatt egy pillanatra sem habozhattak. Meglehet, a sivatag �deskev�s er�forr�st k�n�lt el�j�k, a birtokos�nak egyetlen dolgot m�gis biztos�tott, amit minden vez�r akart: teret a harcra. �s egy nap majd �jra beindulnak a k�zdelmek, Tuma biztos volt ebben… egy nap majd azok, akik az �szaki hegyekben lakoznak, r�juk fognak tal�lni.
Egyel�re azonban nyugodtan koncentr�lhatott d�lre. Bara Magna falvai sz�tsz�r�dtak, �s egym�ssal val� kapcsolataik fokozatai a k�z�mb�st�l a fesz�ltig terjedtek. K�ts�ges, hogy k�pesek lenn�nek kell� ellen�ll�st fel�ll�tani, ha a Skrall azonnal r�juk t�madni, �m Tum�nak a „k�ts�ges” nem volt el�g. Nem akarja megkock�ztatni, hogy k�t t�z k�z� ker�lj�n: el�tte a Glatoriannal �s az Agorival, h�ta m�g�tt a t�bbi ellens�g�vel. Amikor a Skrall k�szen �ll a lecsap�sra, Bara Magn�nak k�sznek kell lennie a buk�sra.
Az egyik Skrall �rj�rat vez�re jelent meg el�tte. Tuma gyorsan felm�rte, �s megjegyezte a kardja �s pajzsa s�r�l�seit. A harcos ezen a kell� �jjelen k�zdhetett.
- Jelents – csattant fel Tuma.
- A csontvad�sz t�mad�sok elszigetelt�k Tajunt – mondta a Skrall. – A k�ld�nc�d tal�lkoz�t tartott a vad�szokkal, hogy lebesz�lje �ket Vulcanus kifoszt�s�r�l.
Tuma mosolyra fakadt.
- �s ily m�d garant�lja, hogy a csontvad�szok csak az�rt is megtegy�k. Nagyszer�. Felv�zolt�k m�r a terveiket?
A Skrall b�lintott, �s a batyuj�b�l el�szedett egy pergamentekercset. �tadta Tum�nak, aki azt�n kitekerte, �s �ttanulm�nyozta a rajta �ll�kat. Egy pillanattal k�s�bb visszan�zett a harcosra.
- A csontvad�szok ugye nem tudj�k, hogy n�lunk van ez a m�solat?
- Nem, uram – felelt a Skrall.
- Igaz tudod, ha r�j�nn�k, hogy hazudsz… vagy net�n t�vedsz… a fejed Roxtus falait fogja d�sz�teni?
- Igen, uram.
- Kivel k�zdt�l meg ma �jjel? – k�rdezte Tuma.
- Egy Glatoriannal a t�zfalub�l �s egy Vorox falk�val, vez�r – jelentette a Skrall. – Akkor t�madtak r�nk, amikor a Skrall foly�t�l �szakra le�lltunk a sziklaparip�inkkal.
- �s mind meg�lt�tek, bizony�ra – felelt Tuma.
A Skrall nem v�laszolt.
Tuma szemei �sszesz�k�ltek.
- Mi�rt nem?
- Elnyelte �ket a homok.
Tuma k�zelebb hajolt.
- A Glatorian nem t�nik csak �gy el a homokban, katona. Mi�rt nem l�tom a felszerel�sed k�zt a v�r�s harcos p�nc�lzat�t?
A Skrall semmit sem sz�lt. Nem volt r� sz�ks�g. Tuma tudta, kivel futott �ssze a sivatagban – Malummal, Vulcanus falv�nak kitasz�tottj�val, akit elragadott a sivatagi �r�let, �s a Vorox-szal �l. Malum a legveszedelmesebb harcosok k�z�l val� – ugyanis nem f�l a hal�lt�l, mivelhogy jelenlegi �let�hez k�pest az is sokkal jobb lenne. �d�z ellenf�l lehet… ami azt jelenti, sz�vets�gesnek sem utols�.
- Szerezz �j parip�kat – parancsolta Tuma –, �s vigy�l egy tucat harcost magaddal. Azt akarom, hogy hozz�tok el�m Malumot, �lve. N�lk�le ne is t�rjetek vissza… rem�lem, eml�kszel, mi t�rt�nt, mikor a legut�bb csal�dnom kellett egy �rj�ratban.
A Skrall b�lintott. A nyugati romok k�zt Cervatus k�nyve megtal�l�s�val megb�zott osztag �res k�zzel �rkezett vissza. B�ntet�munk�val s�jtott�k �ket: a k�tfej� Spikiteket kellett megetetni�k a kar�mokban. A Spikitek pedig szok�sukhoz h�ven az etet�kb�l is falatoztak.
- M�ris hozz�l�tok – mondta a Skrall harcos.
Tuma az elbocs�t�s jelek�nt b�lintott egyet. Ahogy a katona t�vozott, Tuma megfordult, �s tekintet�t az �szaki �gboltra szegezte. Annak ellen�re, hogy terve t�k�letesen halad, szorongott. Egy pillanatra �gy v�lte, a r�g halott Skrallok ki�lt�sait �s a leig�z�k fegyvereinek z�rej�t hallja, mintha m�ltj�nak csat�i ism�t lej�tsz�dn�nak.
Nem most. M�g nem, mondta mag�nak. De egy nap… miut�n Bara Magna m�r elesett… a Skrall bossz�t fog �llni.

 
2.
A Skrall �rj�rat hajnalban kelt �tra. C�lpontjuk, Malum, m�r a bestiaszer� Vorox-szal �lt egy�tt, akik pedig k�ztudottan �jszakai vad�szok. A nappalt alv�ssal t�ltik a homok alatt, ahol kit�n� c�lpontok lehetnek a lesb�l t�mad�sra.
Ennek dac�ra s�ri cs�nd f�tyla lepte be az �rj�rat tagjait. Bara Magna �sszes t�rzse k�z�l egyed�l a Vorox nem mutatott f�lelmet a Skrall ir�nt – tal�n mert barb�r elm�j�k t�l fejletlen ahhoz, hogy ismerje a f�lelmet, tal�n mert mivel eg�sz �let�ket a pusztas�gban t�lt�tt�k, a hal�l gondolata nem adott nekik okot rettegni.
Az egys�g vezet�je szemei az el�tt�k magasod� buck�kat figyelt�k. A Voroxok nevezetesek arr�l, milyen �gyesen k�pesek leplezni jelenl�t�ket, ha a sz�ks�g�t �rezt�k. Egy gyakorlott nyomk�vet� azonban kider�theti, merre j�rtak. Alag�tjaik �rulkod� mint�kat hagytak a homokban, mintha miniat�r ciklonok csaptak volna le. Az ilyen jelek nem jelentik mindig azt, hogy a Vorox k�zvetlen�l a felsz�n alatt rejt�zik, mivel ha az egyik lyukon lemennek, felj�hetnek egy m�sikon. �m a friss nyomok, amiket nem zavart meg a sz�l, j� es�lyt adnak arra, hogy a Vorox valahol a k�zelben lakozik. �s ahol �k vannak, onnan Malum sem lehet messze.
�szrevett valamit kicsit el�r�bb. �gy festett, durv�n egy tucat alagutat �stak az egyik sziklakisz�gell�s alatti homokba. Neh�z volt meg�llap�tani, mennyi id�sek lehetnek, mivel a szikla r�v�n v�dve voltak az id�j�r�st�l, m�gis ez volt az els� jel, amire a Skrall felfigyelt. Mi t�bb, a k�zelben egy term�szetes barlang is fellelhet� volt. Itt b�jna meg tal�n Malum, hogy elker�lje a nappali forr�s�got?
Az �rj�rat vez�re feltartotta a kez�t, hogy le�ll�tsa a menetet. Jelzett az osztag egyik fel�nek, vegy�k k�rbe a bej�ratokat, a t�bbiek pedig maradjanak vele. Ideje volt csapd�t �ll�tani.
F�l tucat Skrall v�gtatott fel a kisz�gell�shez. Mihelyt oda�rtek, tov�bb mozogtak: sziklaparip�ikkal el�re-h�tra l�pdeltek a homokban. Ha Voroxok vannak odalenn, meg�rzik a talaj vibr�ci�it. F�ggetlen�l att�l, hogy a zajforr�s lehets�ges �tkez�st vagy ellenfelet jelent – a kett� gyakran ugyanaz –, fel fognak j�nni vizsg�l�dni.
Term�szetesen nem ugyan�gy j�nnek a felsz�nre, ahogy lementek. A betolakod�k h�ta m�g�tt fognak el�ugrani a homokb�l, hogy onnan csapjanak le r�juk. Az osztag m�sik fele, akik az �llataikat teljesen nyugton tartott�k, ez�rt maradt h�tra. A h�tbat�mad�s k�t j�t�kosos j�tszma.
A Skrall v�rakozott.
�t perc.
T�z.
H�sz. A harcosok n�melyike m�r kezdte gyan�tani, hogy a Voroxok m�r r�ges-r�g kereket oldottak a helyr�l.
Ekkor megkapt�k a v�laszukat, de nem �gy, ahogy arra sz�m�tottak. A talaj hirtelen megny�lt a h�tv�d Skrallok alatt, �s parip�ikkal egy�tt egy verembe zuhantak. A szikl�hoz k�zeli Skrallok megfordultak, �s bajt�rsaik fel� v�gtattak, �m ekkor k�t tucatnyi Vorox b�jt el� az eredeti alagutakb�l. B�mb�lve hajig�lt�k megmunk�latlan d�rd�ikat a h�tat ford�tott Skrall lovasok fel�. Az egyik l�ndzsa egy sziklaparipa oldal�ba f�r�dott, �s mind az �llat, mind a lovasa a homokba bukott. A Voroxok m�ris ott teremtek a szerencs�tlen harcos k�r�l, miel�tt felkelhetett volna, �s gondoskodtak r�la, hogy fel se tudjon kelni t�bb�.
A barlang bej�rat�ban Malum jelent meg, �s mosollyal az arc�n figyelte a v�ront�st. Az el�z� �jszaka t�rt�ntjei ut�n csak egy bolond k�pzelte volna, hogy a Skrall eltekint a megtorl�st�l. A Vorox-szal �pp annyi nyomot hagyatott h�tra, hogy odacsalogass�k az �rj�ratot, a n�lk�l, hogy t�l vil�goss� tegy�k a csapd�t.
A Skrall �rs�g vez�re �s a harcosai sikeresen kim�sztak a veremb�l, hab�r sziklaparip�ikat h�trahagyt�k. Egy t�rdre borultak, �s c�lra tartott�k Thornax kil�v�iket, azt�n t�zet nyitottak. A robban�kony, t�vises goly�k a Voroxra z�poroztak, �s j� p�rat leter�tettek. A m�g mindig parip�ikon l�v� Skrallok megfordultak a nyerg�kben, �s saj�t sort�zet nyitottak. A t�mad�ik sz�tsz�r�dtak.
A Skrallok �sszegy�ltek, �s felk�sz�ltek a rohamra. V�ratlanul egy felb�g� k�rus csapta meg a f�l�ket a h�tuk m�g�l. �gy 500 yardnyira t�l�k, legal�bb 50 Vorox sz�kkent el� a f�ld al�l. Az �rj�rat vez�re nem vesztegette az id�t, arra parancsolta a gyalogos Skrallt, ugorjanak fel t�rsaik sziklaparip�ira. Azt�n nekiindultak, figyelmen k�v�l hagyt�k a kis Vorox sereget, �s Malumot meg a gyeng�bb els� hadat vett�k c�lba.
- Magasra c�lozz! – ki�ltotta a vezet�.
A Skrall belev�gtatott a Vorox csoportba, �s lecsaptak r�juk peng�ikkel. A h�tul �l� katon�k a kil�v�ikkel a Malum barlangja f�l�tti szikl�kra t�zeltek. A l�v�sek hat�s�ra egy k�oml�s indult meg az ex-Glatorian fel�, majd a k�rak�s a f�ldh�z szegezte �t. A h�tuk m�g�tt a Vorox t�meg k�zben egyre csak k�zeledett.
A Skrall, akinek sziklaparip�j�n a vez�r is �lt, �sszeroskadt, �s leesett az �llatr�l – egy Vorox kard �llt a h�t�ba. A vez�r megragadta a gyepl�t, �s a szikl�khoz vez�nyelte h�tas�t. Amikor meg�rkezett a csapd�ba esett Malumhoz, higgadtan lesz�llt, �s a kil�v�j�t a Glatorian fej�hez szegezte.
- Vissza az �regekbe – kiab�lt a Vorox fel� –, vagy � meghal.
A vadak vagy felfogt�k, amit mondott, vagy nem – a Skrall sem tudta. �m �rtett�k, mit l�tnak, �s felismert�k a hanglejt�st. A Voroxok nem h�tr�ltak meg, de nem is folytatt�k a t�mad�st. Egyszer�en meg�lltak, �s v�rtak.
- Csapjunk le most – sz�lt az egyik Skrall harcos. – Fizessenek meg a tetteik�rt.
- K�rtev�k, rosszabbak, mint a scarabax bogarak – �gy egy m�sik. – Irtsuk ki mindet!
Az osztag vezet�je egyet�rtett. Gy�l�lte a Voroxot. T�ls�gosan kisz�m�thatatlanok �s vesz�lyesek, hogy �letben hagyj�k �ket. �m teljes�teni kellett a parancsot: Malumot vissza kell vinni�k Roxtus v�ros�ba, �lve. B�ven lesz m�g idej�k kiel�g�teni bossz�v�gyukat, �s els�p�rni a Voroxot.
- El�g legyen – parancsolta. Leny�lt, a tork�n�l fogva megragadta az eszm�letlen Malumot, �s kir�ntotta a t�rmel�k halom al�l. – Megvan, ami�rt j�tt�nk. Malumot Tuma az igazs�g el� �ll�tja… �s majd ezeket a vad�llatokat is, id�vel.
Miut�n f�lhaj�totta parip�ja h�t�ra Malum test�t, a vez�r is felsz�llt. Mihelyt feleszm�ltek, mi is t�rt�nik, n�h�ny Vorox t�mad�sba lend�lt, de a Skrall Thornax l�ved�kei megf�kezt�k �ket. A t�bbi megh�tr�lt. Szomor�s�g l�tszott a szemeikben, amikor l�tt�k, hogy a Skrall ellovagol a vezet�j�kkel? A sivatag vadjai k�pesek lenn�nek ilyesfajta �rzelmet �rezni? Vagy csak el�re rettegtek a napt�l, amikor a Skrall visszat�r ��rt�k is?
Senki… m�g tal�n maga a Vorox sem… tudta a v�laszt.

ford�t�s: Viktor24